Boríték. Bélyeg. Kézzel írt levél. Képeslap. Várakozás. Öröm. Olvasás. Válasz.
Erre gondoltam, amikor gyerekként a felnőttkori postaláda járt a fejemben, nem pedig politikai reklámokra, „kedves szomszéd, érdekel a lakása” üzenetekre, csekkekre meg végképp nem.
Oh, de kis naiv volt az a kicsi lány.
Ja, és majdnem elfelejtettem: szerettem volna olyan krétát, amivel a rajzaim életre kelhetnek. Meg persze varázspálcát. (utóbbival rendelkezem. csak mondom.)
Aham, innen szép nyerni.
Nyugi, senkit sem fogok untatni életem történetével, ugrunk egy nagyot.
Egy vágyam volt, amit soha nem tudtam elengedni: íróvá szerettem volna válni.
Amint láthatod, még az út elején vagyok, de az elmúlt évek tudatossága segített a fejlődésben. Jelenleg két kéziratomon van végleges pont, útjukról be fogok számolni.
Több rövidebb novellát és líraibb gondolatokat is olvashattok majd tőlem. (Igyekszem mihamarabb feltölteni tartalommal.)
Ez pedig maga a honlapom, ahol minden gondolatomat egy csokorba gyűjtöm. (Valójában a negyedik, de ki számolja.) Eredetileg a Postcard címet gondoltam ki neki az egyik regényötletem kapcsán, de végül azt meghagytam rovatcímnek. Az ÚJ SOR jobban passzol ehhez a szerteágazó – oké, inkább kusza – ötletmennyiséghez, ami a fejemben burjánzik.
Lehet, hogy azt gondolod, hogy amiket ide írtam, nem kapcsolódnak össze. Úgy vélem, minden mindennel összefügg, így igyekszem az én szememen és agyamon keresztül megmutatni, mik azok, amikből én merítek, tanulok. Amikből egy történet életre kelhet. És bizony, ez a varázspálcától és postaládától indul.
Üdv a dimenziókapumban, lépjünk be együtt.
Rozsos Renáta, Renata Rye.
Egy szerző.