Persze. Főleg, ha nők.
Jól lelőttem a választ, ezt a végére kellett volna írnom.
Gondolatok a margón. Itt találjátok mindazt, ami nem fért bele a történetekbe, de elengedhetetlen volt az elkészültükhöz.
Az éjszakának van egy órája, amikor csak néhány állatka lézeng a csendes utcákon. Amint meghallom őket, rájövök, hogy nagyon késő van, nem tudok majd reggel felkelni. De még valami történik.
Létrehoztam ezt az oldalt, hogy leírjam mindazt, amit amúgy (még) senki sem kérdezett tőlem. Mindig szerettem olvasni más írók gondolatait a folyamataikról, a kudarcaikról és a „Hogyan tovább?”-okról, így gondoltam, én is nekiugrok.
Aztán amikor megnyitottam az üres fehér lapot, jött a blokk. Megállt a kezem a billentyűzet felett, és bevillant a kérdés: Valóban író vagyok? Van jogom ehhez?