Persze. Főleg, ha nők.
Jól lelőttem a választ, ezt a végére kellett volna írnom.
A szavaknak ereje van, nem gondolod?
Oké, manapság azért előfordul, hogy mém alapja lesz egy-egy megnyilvánulás, de ebbe most nem hiszem, hogy belemegyünk.
De lehet.
Nézzük, nálam hogyan néz ki egy történet jegyzetelése. Külön kihangsúlyoznám, hogy JEGYZETEK, nem bűnügyi dosszié.
De lehetne. Vagy akár vallomás is.
Mi lesz itt a végére?
Kérdezz!
Akár tőlem is, ha kíváncsi vagy valamire, de valójában arra gondoltam, hogy írás közben olyan kérdéscunamira van szükség, ami elsodor. Ilyenkor hagyni kell, hogy vigyen, lökjön, gyomrost adjon, vagy felemeljen. Ezek után fog csak lüktetni a válasz a regényben. Vagyis az a része, amit le mersz írni.
Egy nagyon egyszerű keresésből elindulsz és nem tudod abbahagyni. Újabb és újabb infók, érdekességek, amik nem feltétlenül kellenek a szövegbe, de a tudás fontos alapja a szövegeknek. Hogy hozzak példát is, álljon itt egy diófa. Ez most random jutott eszembe, szóval tökéletes lesz.
Előfordulhat, hogy tizenhárom emelet magasságba kell felmenned, hogy a fa tetejét láthasd. Lombhullató. (Fontos, mert ha beírod egy téli jelenethez, hogy leszakított róla a karaktered egy levelet, akkor nem lesz túl hiteles…) A fekete dió bizonyos részei többféleképpen használhatóak. Jelentős mennyiségű juglont is tartalmaz, ami néhány növényre növekedésgátló hatással van, sőt, mérgező is lehet rájuk meg a rovarokra.
Emellett festékanyagokban is használják, én pedig szoktam diófalevél teát inni, mert jó gyulladáscsökkentő, fertőtlenítő…
Ez nem a Google, vagy könyvtár, szóval itt meg is állok, viszont akkor nézzük, mire is lehet felhasználni írás során: lehet méreg, lehet szimbólum, fontos bútor, gyógynövény, vagy csak egy fa a parkban. Diós süti. A sütiket ne hagyjuk ki.
Amint végigviszed ezt a vonalat, szembe jöhet (vagy kipattanhat a fejedből) egy másik fa, vagy teák hatásai, esetleg egyéb szimbólumok. Itt lenne szükséges megállítani az időt, mert annyi kérdés jön még, annyi mindenre bukkansz rá, hogy nem akarsz majd aludni. Igyál egy kis kávét, vagy esetleg gyömbérteát, hiszen ezeknek élénkítő hatása is van. Mondjuk a gyömbér engem nem tart ébren, ellenben marha jó vírusölő. Vírusok pedig jönnek-mennek, mint a Covid, aminek, ha utánanézel…
Abbahagytam, tényleg. De ez ilyen, minden mindennel összefügg – ezt említettem a bemutatkozásomban is –, szóval itt nem az információ az, amit nehéz megszerezni, hanem rendszert teremteni közöttük.
Mi az igazi, mi a hasznos, melyik történetbe passzol, mire használod?
Mivel elég paradoxon az írói identitásom (hol lírai, hol prózai, egyben kritikus gondolkodású, elemző), felelősségteljesen kell használnom a szövegben. Hitelesen, igazat mondva, érdekesen, a karakterek hangján. (Nem, nem fejtek ki mindent, csak csírát ültetek és hagyom, hogy ott nőjön ki, ahol a legjobb neki.)
Terrorelhárítási Központ
Aki tényleg figyel, aki rálát rendszerekre, aki kapcsolódott már a megfelelő emberekkel, az bizony veszélyes tud lenni. Viszont a TEK nem rúgta még rám az ajtót, szóval elég okosan keresek és jól használom fel, meg tök veszélytelen vagyok.
Innen is üdv, várom őket egy kávéra, lenne néhány kérdésem az egyik disztópiámhoz, amihez eddig csak hetven oldal jegyzetem van. Vagy telefonálok inkább egyet. A kávé attól még áll, nyugi.
(Ezúton várom az írók nevében a kávés cégek ajánlatait. Köhöm.)
Alkotói felelősség
Úgy vélem, ha valaki szeret írni, írjon. Bármit. Én örömmel olvasok humorosabb, romantikusabb történeteket és sötétebb thrillereket is. Lehet magyar, külföldi, lehet rövid, lehet hosszú. Egy dolgot nem szeretek (valójában többet): a felszínességet. És nem arra gondolok, hogy esetleg valami nincs kifejtve, hanem amikor érződik a tudatlanság és ezért van csak megkapargatva a felszín.
Volt egy „bétázóm”, aki a Belenéztél regényem elejébe nézett bele és közölte, hogy nem fogja végig olvasni, mert nem hiteles, látszik, hogy nem értek hozzá. Csak mosolyogtam. Mert valójában csak nem volt tökéletes a szövegem, de a hitelesség megkérdőjelezhetetlen. Tiszta lelkiismerettel köszöntem el, és dolgoztam tovább a javításon. Ő nem lesz az olvasóm.
Vélemények
És itt álljon a végén a mostanában úgy is sokat emlegetett kritika. (Irodalmi kritikus nem igazán van, szóval maradjunk a véleménynél.)
Részemről tök okés, ha nem tetszik a szövegem. Mégegyszer: a szövegem. Azaz, ha nem személyeskedik, hanem kulturáltan elmondja, hogy miért nem tetszik vagy mit hiányol a történetemből, azt szívesen hallgatom. Őszintén érdekel. Sajnálni fogom, de ez benne van.
Nálam nem fogsz olyat látni, hogy „Mindenkinek ajánlom”, olyat igen, hogy kinek nem.
Elég hibrid az írásom és nem szokványos a hangom, azaz nem feltétlenül skatulyázható. Ahogy feljebb írtam, lírai és prózai egyben. A legtöbb történetem karakterközpontú, lélektani, legyen bármilyen zsáner. Sőt, a zsánerem is kevert. Komplex. Így gondolkodok, így írok.
Amint megjelennek a regényeim, látni fogjátok, miről beszélek.
Onnantól jöhetnek a vélemények, meglátások, hiszen amint a kezedben tartod, a tiéd, nekem nem lesz ráhatásom. De kérlek, arra ne kérjetek, hogy minden sort magyarázzak meg. Én megtisztelem az olvasókat azzal, hogy nem magyarázok mindent, hanem hagyom elveszni a történetben, gondolkodni és érezni. Hagytam már félbe regényt, mert (feltehetőleg szerkesztő hatására) mindent a „szánkba rágott” az író. Tudom, ez a sok olvasói kérdés miatt van, viszont én nem szeretnék erre a vonalra ülni.
Célom, hogy olyan regény kerüljön ki a kezemből, amit kinyitva elrepülsz egy másik dimenzióba, akár az alvást mellőzve. (Dimenziókapuk. Látod? Mindenhol ott van az „ihlet”.) Nem csak egy író szeretnék lenni. Hanem jó író.
Majd néhány évtized múlva visszatérünk rá, addig is olvassatok sokat és maradjatok velem, mert még mindig van mit elmondanom.